Fotózás téli túrán

Tavaly március közepén a Retyezátban hótalpas túrára mentem, ahova természetesen elvittem a fényképezőgépet is, fotózás nélkül nem lett volna az igazi. Szerencsénk volt, az időjárás jól alakult. Először az 55-250-es zoom objektívvel próbálkoztam, aztán inkább a Heliost raktam fel… A zoom objektív kromatikus aberrációja a napsütötte havon csúnya, látványos bíbor volt.

Hideg van!

Hidegben  leginkább az akkumulátorra kell figyelni, gyorsabban merül, jól jön, ha van másik, lehetőleg belső zsebben. Nekem ezzel nem volt gondom, a fényképezőgép gyári akksija jól bírta a hideget. A gép kezelése kesztyűben nehézkes. Leginkább tájképeket akartam fotózni, így a gépet rekeszprioritásra állítottam, a Heliost pedig 8-as rekeszre. ISO 200, a napos idő miatt, +1 EV korrekció a hó miatt (másképp a fényképezőgép szürkére akarja exponálni a fehér havat), az időt pedig a gép állította hozzá. A fénymérési mód középre súlyozott átlag, mert spot mérést nem tud a gép, a Canon ebből a típusból kispórolta. Ezekkel a beállításokkal elég volt az exponálógombot lenyomni, és ez vastag kesztyűben is ment. Hóesést a túranapokon nem kaptunk, pedig az városban is kihívás.

Amikor megálltunk pihenni hosszabb időre, akkor lehetett próbálkozni jégcsapokkal, portrékkal. Nem sok ilyen kép készült, gyorsan kihűl az ember keze ilyenkor, nehéz lesz mozgatni, a Helios tapintása is jégcsapra emlékeztet. Szerencsére könnyen járt a rekesz – és a fókuszgyűrű. A Jupiter 11/A-nál azt tapasztaltam, hogy hidegben nehezebben forog a fókuszgyűrűje, oda kell figyelni, hogy ne az adapterről tekeredjen le.

Két napot túráztunk, a harmadik napra elromlott az idő, ömlött a hó, és hideg szél érkezett, jobbnak láttuk távozni, mint szenvedni a hóeséssel. Viszont megérte az a két nap, feljutottunk a Lolaia-gerincre és a Rossz-völgyet is sikerült végigjárni. Túraleírást itt olvashattok.