Zenit

Az előző posztban említettem, hogy apám Zenit 11-esébe Kodak Color 200-as filmet fűztem. Ki szerettem volna próbálni, hogy működik-e a gép. A befűzés könnyen ment, Youtube-on néztem videókat, a visszatekerés annyira nem ment simán. A fényképezőgép és a Helios M44-4 objektív a szériaszám alapján 1983-as. Apámnak szerencsés napja volt, amikor megvette használtan, mert az orosz fényképezőgépnek és objektívek között nagy a minőségi szórás.

Néhány érdekesség a Zenitről

A Zeniteket a KMZ (Krasznogorszki Mechanikai Művek) gyártotta. A gyár 1926-tól működött, eredetileg optikai eszközöket gyártottak, a KMZ-t hivatalosan 1941-ben alapították. A Zenit gépeket 1951-től kezdték el gyártani M39-es menettel. 1967-ben álltak át a népszerűbb és elterjedtebb M42-es menetre. A Zenit 11-et 1981-től a ’90-es évek elejéig gyártották.

A Zenit 11-et szeléncellás fénymérővel szerelték fel. Ez úgy működik, hogy a szeléncella áramot termel, amit egy mikroampermérő mér, és a fénymérő tűje ennek hatására elmozdul. Egy tárcsán lehet beállítani, hogy milyen érzékenységű film van a gépben, és a tű mozgásának megfelelően lehet eltekerni. A rekeszérték így társul a záridőhöz, amiket beállítunk a gépen. Az én Zenitemen működik a fénymérés, sikerült vele helyesen exponálni.

Fotózások

Úgy gondoltam, hogy napos időben viszem ki a Zenitet próbálgatni. Szegeden a felsővárosi templom környékén próbálgattam először, aztán később az újszegedi Holt-Maros parton tettem vele egy sétát. A Heliosszal és a Pentacon 29/2.8-as objektívvel használtam. Nehéz darab, belegondoltam abba, hogy apám minden nyaralásra vitte magával a vékony bőrpánton lógva, függetlenül attól, hogy egész nap túra volt, vagy a Balaton parton pancsolás.