Mit fotóztam ősszel?

Az elmúlt egy hónap sűrű volt, a Retyezát után nem volt idő pihenni. Elkezdődött a képzés, és elkezdtem a HappyHelpnél dolgozni, a fő feladat, hogy a SZEOL meccseken fotózzak. Most már kezdek tisztában lenni nemcsak a fotózással, hanem a foci szabályaival is. A csapatfotózásokon a portrét és a csoportképet is gyakorlom. Feltámadt az igény a fotónyomtatásra, amit jó minőségben a Rooftop Média fog elvégezni. A szallas.hu-hoz bekerültem vendégbloggernek, ott is találtok tőlem fotókat.

Jártam Budapestem a Jurányiban színházi előadás fotópróbáján. Kolbe Gábor hirdette meg a nyári DAFAT résztvevők között. A Mi és ők című darab nem szokványos színházi előadás, de nem bántam, hogy nem kell az ISO-t az egekbe tolni. A délutáni napfény szerintem sokat adott a tornatermi hangulathoz. Kolbe Gábortól sokat tanultam, és tanulok, nagyon örülök, hogy megismerhettem a táborban.

A képzésen is zajlik az élet, átmentem a kisebb létszámú délelőtti csoportba. Moldován Attila érdekes feladatokat ad, az asszociációs játék nagyon mókás. Kapunk tőle egy fotót, aztán két fős csoportokban elindulunk fotózni felváltva, mindig a másik képére reagálva. A bemozdulással, mozgással kapcsolatos feladat szórakoztató volt. Ismét modellkedtem a maradék tánctudásommal. A fényképezőgépemet beállítottuk, meg a vakumat is, aztán a két csoporttársammal egész tisztességes eredményeket értünk el. Niksz Gyulának hála ez forgás nem volt szokatlan, meg jól jött az, amit a táborban tőle tanultam. Mozgás szempontjából még Héjja János koncertjén alkottam, a gépet forgatva a színes fények szépen rendeződtek, de a zenész jól kivehető maradt. Héjja János zenéjét és óráit is szeretem, így nem nehéz jó képet alkotni róla.

Mariann végre bemutatta a triatlonos edzőtársait, ők is vidám társaság. Majdnem kedvem lett futni és úszni a bicajozáson kívül… De csak majdnem, a bokám küldött egy emlékeztetőt, hogy azért minden nem megy, a vizet pedig amúgy se szeretem.

Az analóg fotózás a pesti út után beindult, mert tudtam venni vegyszereket. A filmkazetta vaksötétben felnyitása és a film spirálra fűzése a legnehezebb része. A negyedik felbontott tekercsre sikerült a sörnyitóval elég rutint összeszedni ahhoz, hogy szinte rögtön menjen. Teljesen sötétben ez elég frusztráló művelet. Az ollóval történő filmvég nyesés az, amihez több gyakorlat kell. Rollfilmnél a papírtól elválasztástól féltem, mert mi van, ha összekeverem a filmet a papírral… A fűzés is nehezebb, mert 6 centi a két spirál közti távolság, nehéz beilleszteni a film végét és elindítani a fűzést. Itt legalább nem kell ollóval sarkot nyesegetni. Aztán ha már benn vannak a tankban, a kimért vegyszerekkel, stopperrel, az idő betartásával talán nagy baj nem lehet. Azért a rollfilmeket alig mertem megnézni. A következő ugrás a levilágítás lesz. Nem fogok szkennelni, mert nem látom értelmét. A levilágítást Mariannéknál fogom kipróbálni, már nagyon várom, aztán ki tudja, milyen irányba fejlesztjük ezt a dolgot.

Aki őszi faleveles képekre számított, sajnos csalódni fog, de talán lesz olyan is. 🙂