Ha nyár, akkor fotóstábor… Idén elmaradt a Dél-alföldi Fotóművészeti Tábor, amit nagyon sajnáltam, úgy voltam vele, idén nem jutok el sehova. Végül Hispágh Gyöngyi szólt, hogy volna egy tábor Székelyföldön szeptember első hetében. Juhé, megyek!

Hova is megyünk?

A homoródmenti Abásfalvára. Székelyudvarhely kb. 25 km-re van. Gyöngyi segítségével autó is akadt, amibe beférek én is fotós cuccal, meg a szokásos utazós holmival. Ha muszáj lett volna, akkor utóbbiból pakolok ki ezt-azt, végülis két pólóval, egy pulcsival, kabáttal, nadrággal is el lehet lenni 6 napig.

Hurrá, utazunk!

Szeptember 1-jén kénytelen voltam hajnalban kelni. Az nem vigasztalt, hogy Gergőék Győrből érkeznekk. Nekik sokkal korábban kellett kelni, hogy fél hatra Szegedre érjenek. Az út hosszú, Szegedről 7-8 óra, ha sehol nem állunk le bámészkodni. Kiderült, hogy lesz bámészkodó program, megnézzük a Transzfogarast. Ez persze vasárnap nem a legjobb ötlet, meg úgy általában se, de egyikünk se járt ott. Szociofotóra kiváló terep… A dugó még hagyján, de rengeteg volt a szemét. Amikor gyanús lett az időjárás, húztunk is lefele, nehogy egyszerre induljon el mindenki.

Abásfalvára Homoródszentmártonról dózerút vezet, szerencsére jó a minősége. A szálláshely még nem volt nyitva, ezért elmentem a fiúkkal a falu legfontosabb közösségi teréhez, a kocsmához. Közben bemelegítésként fotózgattunk. Mire visszamentünk a szállásra, el lehetett foglalni a szobákat, és hamarosan vacsorát is kaptunk. Nagyon ideje volt, akkor gondoltam bele, hogy nem nagyon ettem egész nap.

Amikor a hétfő egy szép nap

Mindenki utálja a hétfőket… Különösen, ha kezdődik az iskola. Nekünk a táborban a nyári ráadás következett. Bőséges reggeli után páran átmentünk Homoródkeményfalvára, ahol találkoztunk néhány gyerekkel, akik fotózkodni akartak. Onnan továbbautóztunk Homoródfürdőre, de nem volt ott semmi érdekes. Ahhoz, hogy fotózni lehessen az elhagyott villákat, kerítéseken kell átmászni. Majd talán jövőre…

Máréfalván egy szép, festett székelykapu előtt három bácsi ücsörgött. Megálltunk, beszélgettünk, és olyan aranyosak voltak, hogy hagyták magukat fotózni.

Délután a hídnál ütöttünk tanyát Abásfalván, jöttek a helyiek fotózkodni és beszélgetni. A 95 éves nénitől az 5-6 éves gyerekekig minden korosztállyal találkoztunk. A vacsora ismét bőséges volt. Utána egy érdekes előadás következett a homoródmenti falvakról. Sikerült a területet kicsit jobban megismerni.

Még mindig utálok korán kelni…

Kedd hajnalban a bágyi dombokra lehetett felmenni tájfotózni. Gondoltam, a héten egy hajnali kelést túlélek… Fel is mentünk a dombra, de a nap olyan lassan kelt, hogy nyugodtan aludhattunk volna fél órával tovább. Nem sikerült olyan fotókat készíteni, amilyeneket elképzeltünk, de jól szórakoztunk. Mire visszaértünk, lett reggeli is. Délelőtt viszont olyan fáradt lettem, hogy nem volt kedvem kószálni, inkább a képeket néztem meg.

Délután program a közeli esztena meglátogatása volt. A kutyákkal sikerült hamar összebarátkozni, még apró kölykök is voltak. Hihetetlen, hogy belőlük egyszer borjúnyi kutya lesz. Kaptunk friss sajtot, lehetett beszélgetni az öreg pásztorokkal. Amikor esni kezdett az eső, elindultunk vissza. Szerencsére nemcsak én gondoltam úgy, hogy akar a fene a terepjáró vontatta szekéren zötykölődni, így amikor kiértünk a kutyák területéről, Gergővel leszálltunk, és sétáltunk. Az erdőt nem kereszteztük, mert azt mondták, lehetnek ott medvék. A mezőkön egyenesen Abásfalvát céloztuk meg. Úgy gondolom, jobban jártunk a gyaloglással.

Sörvadászat és Székelyudvarhely

Szerdán elkapott a lustaság, kicsit későn mentem sétálni. Mások is a faluban lődörögtek, végül csatlakoztam a fiúkhoz, akiknek egy nagy problémájuk volt… Elfogyott a sör a táborban. A kocsma reggel 8 és 10 között van nyitva, és délután csak 4-kor nyit ki. Egy falusi azt ígérte, szól a tulajdonosnak, hogy menjen a kocsmához. Vártunk, de nem jött… Valószínűleg a falusi elfelejtette értesíteni a kocsmárost, miután lefotóztuk a lovával. A lóra nagyon büszke volt, azt is megtudtuk, hogy Gabinak hívják.

Ebéd után a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumba mentünk megnézni a Homoródmenti Fotóklub kiállítását. Utána lehetett volna medvelesre menni, de engem a városi dzsungel jobban érdekelt. Székelyudvarhely nem valami fotogén hely, viszont a fotós múzeum és napfényműterem érdekes volt. Grimpixszel is találkoztam, de nem fotótechnikáról csevegtünk, hanem túrázásról. A medvelesen lévők is előkerültek napnyugtára. Megnyugodtam, hogy nem ők lettek a maci vacsorája… Boltba is beugrottunk, hogy a délelőtt elmaradt sörvásárlást pótoljuk…

Végre túrázunk

A Vargyas-szurdoka nagyon kíváncsi voltam, végül eljött az a nap is, amikor odamentünk. Vargyas falu felől mentünk, aszfaltozott út vezet a szurdok bejáratáig. A patakot sokszor kereszteztük függőhídon, bementünk két barlangba is. Az egyik az Almási-barlang volt, a másiknak lehet, hogy nincs neve, de alatta megy az ösvény. A túraútvonal egyébként nem nehéz, a hidak nagyon tetszettek. Jóval ebédidő után értünk vissza, de azért nem hagytak éhen minket.

Természetfotózás és borvíz

Eljött a péntek is, az utolsó nap. Ezt a napot is tevékenyen töltöttük, reggeli után megnéztük, milyen szűrőket használhatunk a fotózásnál. Ezzel kicsit meg voltam lőve, hogy mire van szükségem, de tisztult a dolog.

Az előadás után úgy döntöttem, én is átmegyek Gergőékkel Medvés Norbihoz. Norbi háza fantasztikus, az étkező egyik oldala madárles. Kaptam kölcsön egy Sigma 150-600-ast és próbáltam madarakat fotózni. Amit eddig is sejtettem, most már biztos… Nincs türelmem a természetfotózáshoz. A beugrunk beszélgetni kicsit programból végül medveles áthelyezés lett. Norbi kutyusa és én illedelmesen néztük, ahogy a férfiak a lest arrébb viszik. Mindenkinek jobb, ha inkább csak erkölcsi támogatást nyújtok. Jövőre lehet, hogy megnézném a medvéket, bár túrázóként úgy vagyok vele, hogy kerüljük el egymást, ahogy az szokás. Amennyit mászkáltam hegyen, nincs kizárva, hogy mentem el medve mellett, nagyon jól rejtőzködnek, és ez így van jól.

Ebéd után számolgattuk, hogy a Madarasi Hargitát már nem járjuk meg. Este 7-kor a záróünnepségre mindenképp vissza kellett érnünk. A Kalibás-kőt néztük meg, és borvízzel töltöttük fel a palackjainkat. A Hargitát pedig a Homoródalmás feletti gerincről néztük meg. Majd jövőre elmegyünk oda is.

A záróünnepségre jött egy népdalénekes, meg azt hiszem, hogy helyi vezetők. A neveket nem értettem. Kaptunk pálinkát is. Mivel reggel kelni kellett és pakolás hátra volt, én viszonylag hamar visszamentem a szobába. Hamar eljött a hajnali hat, és én nem alhattam el az autóban, mert másképp eltévedünk. Hét óra alatt Szegedre értünk.

Nagyon nagy élmény volt a tábor, remélem, jövőre is lesz. Köszönöm a szervezőknek, meg az abásfalviaknak, hogy egy hétre befogadtak minket.

Facebook albumhoz klikk ide